A török hódoltság idején, a három részre szakadt országban, a végeérhetetlen harcokban folyamatosan csökkent a magyar nemesség létszáma. Mivel abban az időben ők számítottak az ország vezetőinek, a hiányt valahogy pótolni kellett. Ez pedig megkönnyítette az arra érdemesek felemelkedését.

Lehetett valaki katona, iparos, jobbágy vagy kereskedő, ha kivált társai közül, ha kitüntette magát, nemessé tették. Gyakran egy török fej beszolgáltatása egyenlő volt a nemesi levéllel. Aki hosszabb ideig derekasan szolgált, aki a harcban kitüntette magát, nemességet kapott.

Eörsy (vagy Őrsy – más források szerint) Péter is akkoriban emelkedett fel a szegénység és névtelenség homályából. Abban az időben, mikor valaki egy jó lóval, ...

„ Hős Wattay Ferenc, hű várkapitány! Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek, sem erő, sem idő, se a pogány gyűlölet nem foghat ki az erős, derék magyaron! " 

- hirdetik Bódás János sorai Wathay Ferenc székesfehérvári szobrán.

A Wathay név nem elírás, saját kezű bejegyzése maradt ránk kódexe lapjain. Énekeskönyve címlapján ez áll: „ Enekes Keőnw, melyet en Wathay Ferentz az Fekete Tenger mellett, az Fekete Toronyban Constantinapolion keöuwll ualo Niomorult Rabsagomban szerezuen, Galatha Varasban czinaltattam, Es punctrull punctra egy uonietasig, minden uyonnan magamtull szerzett Enekekuell, magam tulaydon kezeyvel irtam. Anno 1604. ” Ő pedig csak tudta, hogy kell leírni a saját nevét…

Élt réges-régen, még a 20. század első felében egy ember, aki úgy tartotta, az adott szava, a tisztesség akár az életénél is többet ér. Teleki Pálnak hívták és Magyarország miniszterelnöke volt…

Gyakran mondogatják, hogy a politika az alkuk, trükkök, megegyezések és néha bizony az átverések világa. Talán tényleg így van. Nem tudom, nem vagyok politikus, még a közeli ismerőseim között sincsenek ezzel foglalkozó hölgyek, urak. Azt is emlegetik, hogy aki erre a pályára lép, az „eladja a lelkét az ördögnek”, mert nagyon nehéz egy ilyen kemény zűrzavaros világban megmaradni igazi úriembernek. Már maga a kifejezés is kezd kimenni a divatból, lassan kiüresedik, megváltozik jelentése. Hajdan ez a kifejezés nem csupán rangról, ...

A 14. század elején, az ezerháromszázas években a magyar trónigen csábító ülőalkalmatosság lehetett, hiszen annyian kívánkoztak rátelepedni. A nagy, szép és gazdag ország urának lenni remek karriernek számított.

Az Árpád-ház – fiúágon – 1301-ben kihalt. ( Ezt azóta is sokan vitatják, de ennek a cikknek nem célja e kérdésben állást foglalni. ) Leányágon pedig több Árpádtól származó trónörökös is számba jöhetett. Ott volt mindjárt elsőként az Anjou-házból származó Károly Róbert ( olaszosan: Caroberto ), aki V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt.

A nápolyi Anjouk trónigénye már korábban is felmerült, mert III. András koronázásakor, 1290-ben, nem mindenki ismerte el Árpád leszármazottjának ...

„aki ennek a hónapnak a negyedikén egymaga állott ki a százezernyi török ellen a vár kapujába.”  - írta Gárdonyi Géza az Egri csillagokban. 

De miért kellett Nyáry Lőrincnek – az „egymaga” kis költői túlzás, mert néhány embere mégis mellette maradt – ha nem is százezernyi, de több tízezer törökkel szembenéznie?

!. avagy „nagy” Szulejmán 1551-ben alaposan megharagudott a magyarokra. Fráter György és I. Ferdinánd magyar király arra vetemedtek, hogy megpróbálták újra egyesíteni a Magyar Királyságot és Erdélyt, mely –mellesleg - 1003. óta a Magyar Királysághoz tartozott.

A bosszús – és szempontunkból sajnos – győzedelmes szultán reakciója könnyen megjósolható volt: hadjáratot indított Magyarországnak ...

Gábor Áron 1814. november 27.-én született Berecken, székely határőr családban. A berecki alsóiskola elvégzése után a kantai ferences nevelőintézetben, majd a csíksomlyói gimnáziumban tanult. 1831-ben vonult be a háromszéki határőr ezredbe. Először Kézdivásárhelyen, majd Gyulafehérvárra vezényelték, ahol ágyúkezelői kiképzést kapott. Itt nevezték ki tüzértizedesnek. 1840-től az 5. számú pesti tüzérezredbe került, majd a bécsi ágyúgyárban is szolgált.

Pesten és Bécsben műszaki előadásokat hallgatott, ahol megismerkedett az ágyúöntés fortélyaival is. Magát folyamatosan képezve, német nyelvű szakkönyveket is szerzett be. Mivel szolgálata nem volt folyamatos, mellette asztalosmesterként dolgozott, tervezett szárazmalmot ...

1944 őszén borús idők jártak az Erdélyben harcoló magyar csapatokra, még akkor is, ha sütött a fejük felett a nap. De a szürkeséget néha át-áttörte egy fénysugár, egy fénylő dicsőségű haditett. Mint Bozsoki Istváné. 

Az ekkor mindössze 26 esztendős fiatalember 1940. december 1-én vonult be 10. tábori tüzérosztályhoz. A 2. magyar hadsereg kötelékében harcolt az orosz fronton, 1943-ban Korotajknál meg is sebesült.  Sebesüléséből felépülve csaknem egy esztendeig a IV. légvédelmi tüzérosztálynál szolgált, innen jelentkezett önként a 10. rohamtüzérosztályhoz.

1944. augusztus 23-án – már az első világháborúból jól ismert módon – Románia szövetségest váltott. A román 4. hadsereg csatlakozott a 4. Ukrán Fronthoz, ...

Bem apót vagy Dembinszkyt mindenki ismeri… És ez így van jól. De ha azt mondom: Józef Wysocki? Vagy inkább: Wysocki József? Csak kevesen… Pedig Hőseink Pantheonjában gyöngybetűkkel van kirakva a neve…

„Veletek harcoltunk… nem, mint zsoldosok, nem a saját személyes céljainkért, hanem abban a reményben, hogy Ti sikeretek, s ebben a mi részvételünk is, alapja lesz annak a további harcnak, mely életünk szakadatlan célja: harc Lengyelország függetlenségéért…”   - búcsúzott Józef Wysocki a magyaroktól, mikor 1849. augusztus 20-án kénytelen volt elhagyni az orosz és osztrák csizmák tiporta magyar földet. A lengyel légió majdnem egy évig harcolt a magyarok oldalán, a szabadságért, a közös ellenség ellen.

Nem csak mi tudunk ...

Minden népnek, nemzetnek szüksége van hősökre, akármit is hirdet napjaink deheroizáló divatja. És minden nemzetnek vannak is hősei, csak épp, nem mindenhol tartják őket számon. 

Nálunk szép hagyománya van a hősök elfelejtésének, hiszen történelmünk egy sajnálatosan hosszú korszakában az döntött az emlékezés felett, hogy az adott személy ideológiailag megfelel-e az aktuális követelményeknek, eléggé „haladó” szellemű-e, vagy sem. Az például anno, srác koromban, teljes képtelenség lett volna, hogy megismerjük Lévay Sándor hadnagy történetét.

Hogy miért?

Az MTI 1943. július 18-i jelentésében így írt róla:

„A szovjet téli nagy támadásának elhárításában oly elszántan küzdő magyar tüzérség ...

San Diego megye első seriffje, aki ráérő idejében megteremtette a kaliforniai borkultúrát, egyesek szerint Pesten született, mások szerint a Bács megyei Futakon, de az biztos, hogy 1812. augusztus 30-án. Haraszthy Ágostonnak hívták.

Itthon alig ismerik kalandos életű hazánkfiát, pedig 1961-ben a kaliforniai szenátus külön határozatban mondta ki róla: „Ő a kaliforniai szőlőkultúra atyja, aki Kalifor­niát az Egyesült Államok szőlőskertjévé varázsolta. (…) Haraszthynak köszönhető, hogy napjainkban az USA összes borfogyasztásának 85 százalékát Kaliforniában termelik.”

Eredetileg jogi pályára készült, de politika sem állt messze tőle. Követté  választották a pozsonyi országgyűlésbe, itt olyan „gyanús elemekkel” ...