1944 őszén borús idők jártak az Erdélyben harcoló magyar csapatokra, még akkor is, ha sütött a fejük felett a nap. De a szürkeséget néha át-áttörte egy fénysugár, egy fénylő dicsőségű haditett. Mint Bozsoki Istváné. 

Az ekkor mindössze 26 esztendős fiatalember 1940. december 1-én vonult be 10. tábori tüzérosztályhoz. A 2. magyar hadsereg kötelékében harcolt az orosz fronton, 1943-ban Korotajknál meg is sebesült.  Sebesüléséből felépülve csaknem egy esztendeig a IV. légvédelmi tüzérosztálynál szolgált, innen jelentkezett önként a 10. rohamtüzérosztályhoz.

1944. augusztus 23-án – már az első világháborúból jól ismert módon – Románia szövetségest váltott. A román 4. hadsereg csatlakozott a 4. Ukrán Fronthoz, de együttes erejű támadásuk is megtorpant. Váratlanul kemény ellenállásba ütköztek. Ugyan a rendületlenül kitartó magyar csapatokat ki kellett vonni állásaikból, hogy körbe ne foghassák őket, de az erdélyi szorosokat továbbra is szilárdan tartották.

Lakatos Gézának – az akkori magyar miniszterelnöknek – feltett szándéka volt, hogy kikormányozza az országot a háborúból, de még nem találta megfelelőnek erre a helyzetet. Időt kellett nyerni!

Malinovszkij szovjet marsall a Második Ukrán Fronttal betört Erdélybe, hogy megtolja kicsit, a megtorpanni látszó orosz gőzhengert. Már Tordát is a bekerítés veszélye fenyegette. Ha pedig a város elesik, úgy összeomolhat az egész magyar védelem…

1944. szeptember 22-én esett meg a magyar királyi honvéd 10. rohamtüzérosztály történetének egyik legnagyobb haditette, a második tordai csatában.

Az 1/I. gyalogzászlóalj és 10/2. rohamtüzérüteg kapta feladatul az ellenséges páncélosok, a félelmetes hírű T-34-esek megállítását a Sósfürdő felé vezető úton. Az rohamtüzérüteg parancsnokságát itt vette át Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós az addig irányító Csics főhadnagy a 25. gyalogezred törzsénél maradt, mint összekötő.

Bozsoki az egység hat Zrínyi-II. rohamtarackjával lesállásokat foglalt el az út torkolata körül. Az alacsony építésű rohamtarackokat viszonylag könnyű volt álcázni a bozótos terepen. A már sokat látott fiatalember alaposan megtervezte a választ a várható támadásra, előre kiosztotta a lehetséges célpontokat És vártak…

Az oroszokra ekkoriban azért nem kellett sokat várni…

Egyre közeledtek a szovjet tankok…

És még mindig vártak…

Mikor már csak ötven méternyire lehettek, Bozsoki kiadta a tűzparancsot.

Ebben a pillanatban megindult a pokol. A jól begyakorlott kezek olyan eszeveszett gyorstűzbe kezdtek, hogy pár pillanat múlva semmi sem volt látható az úton, a sok becsapódás okozta por- és füstfelhőtől, ami miatt a tüzet szintén megnyitó ellenség nem tudott célzott tüzet leadni. Körülbelül három-négy percig tartó tüzelés után tűzszünetet rendeltem. Mindnyájan további lövésre készen, de kíváncsian szegeztük szemeinket a lassan tisztuló út felé. Szinte rá se lehetett ismerni a tíz perccel előbb még békés útra, meredek partjai leomolva, félig eltemették a kilőtt és összetorlódott T-34-eseket, három nagyobb torlaszt tudtunk megfigyelni, mindenhol 3-5 harckocsival, egymás hegyén-hátán, azon kívül voltak egyedülálló szétlőtt harckocsik is. -vitéz Adonyi Ferenc: A magyar katona a második világháborúban, 1941–1945

A hat Zrínyi-II-es 18 darab T-34-est tett harcképtelenné.

Ezután Bozsoki a Zrínyi-II-ével a szorongatott helyzetben lévő magyar gyalogság megsegítésére indult és szétszórta szovjet 46. gárda-harckocsidandárt támogató gyalogságot. Bozsoki a parancsnoki kocsival harcolva visszatért a sebesültekért, azokat kimenekítette a tűzvonalból, és kiverte az oroszokat Sósfürdőről. Sebesülése ellenére még az üzemképtelen Zrínyik kimenekítésére is volt gondja.

Ezzel sikerült megakadályoznia Torda bekerítését, tettért később megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.

A csata viszont elveszett. Október 8-án Veress vezérezredes elrendelte a visszavonulást, mivel a két nappal korábban az Alföldön megindult szovjet 46. sereg már Debrecent közelítette és bekerítéssel fenyegette a még Erdélyben lévő magyar és német csapatokat. (Wikipédia)

Csak annyit tennék még hozzá, hogy teljes legyen a történet, Bozsoki János túlélte a II. világháborút. Az 1956-os forradalom után Svájcba emigrált, ott hunyt el, 2009-ben.

 Forrás: Kerekes András - 18:5 – amiért Bozsoki János zászlós kiérdemelte a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet / Társadalom és honvédelem - a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző kar folyóirata; Hadakutjan.hu; Wikipédia

Kép: Zrínyi-2 rohamtarack (illusztráció; Flickr.com)