Távol, Franciaország déli részén, a Pireneusok lábánál, Tarbes-ban, a helyi laktanya dísztermében, vörös brokátra, arany betűkkel hímezve ott áll az egység hajdani parancsnokainak neve. Az első, az alapító neve: Ladislas Bercsenyi. 

A legnagyobb hagyományokra visszatekintő francia katonai egységet (1er Régiment de Hussards Parachutistes - 1er RHP) mindközönségesen Les hussards de Bercheny-nek szokták emlegetni. A Magyar Honvédségnek is van egy hasonló nevű alakulata, a 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj.

Hja, kérem így jár az, aki egy szerencsétlen emlékezetű csatában megmenti a Nagyságos, Vezérlő Fejedelem életét... 1708. augusztus 3-án II. Rákóczi Ferenc vezérlete alatt Trencsénnél ütközött meg a kuruc sereg a császáriakkal. Katasztrofális eredménnyel… A többszörös túlerőben lévő kurucok alulmaradtak a csatában, még tán a Fejedelem is odaveszhetett volna, ha nincs ott Bercsényi László Ignác, aki a lováról lebukott II. Rákóczi Ferenc segítségére sietett társaival. De ő már csak ilyen családból származott: apja Bercsényi Miklós, kuruc főgenerális, a szabadságharc második embere volt.

A szabadságharc után követte a fejedelmet az emigrációba, azután is vele maradt, hogy apja elvált régi harcostársától. Megjárták Lengyelországot, Berlint, végül Párizsban kötöttek ki. A fejedelem ajánlatára az akkori francia uralkodó, a Napkirály rangja megtartásával vette át az egyik legelőkelőbb századába.

XIV. Lajos személyes kihallgatáson fogadta az ifjú huszárt. Ez igazán nagy szó volt akkoriban, Franciaországban.

De az osztrákok sem veszítették szemük elől…

„Kémeink állandóan a magyar tisztek és közlegények nyomában vannak. Tegnap Ladislaus Bertscheni (Bercsényi) újabb botrányt csapott, szidta Ausztriát, és véres párbajt is vívott. A magyarokat mindenhová hívják — különösen azóta, hogy részt vettek a franciák újabb csatáiban —, és megbolondítják a nőket is. A fiatal magyarok neve általában „Monsieur Hussard", és tagadhatatlanul népszerűek. Ausztria elleni nyilatkozataikról külön mellékletünk számol be.”

(Hungaricana.hu; A hét 1971/2)

Ez idő tájt, a magyar szabadságharc az új típusú könnyűlovassági hadviselésre irányította a figyelmet. A magyar huszárok híre sarkallta arra a franciákat, hogy Bercsényit bízzák meg egy huszárezred szervezésével. Talán nem véletlen, hogy Rodostóban, az egykori kurucok közül toborozta ezredét – természetesen a francia király engedélyével.

A már előzőleg francia szolgálatban álló magyar lovasezred megszűnése után az ő nevét viselő huszárezred képezte alapját a később Európa szerte híressé váló francia könnyűlovasságnak. És a nyelvükre oly büszke franciák kénytelenek voltak új szavakat, kifejezéseket megtanulni, melyeket azóta is használnak: chaco, dolman, colpaque, sabre, soutache,  hussard. Számunkra talán ez a forma ismerősebb: csákó, dolmány, kalpag, szablya, sujtás, huszár…

És mást is meg kellett tanulniuk a franciáknak. Nem igazán okos dolog egy forrófejű magyart, vagy a huszárjait kritizálniuk, mert könnyen azon kaphatják magukat, hogy karddal a kézben kell megállniuk előtte. Bercsényi László a legendák – és a bécsi kémjelentések - szerint közel ezer párbajt vívott meg, messze túlszárnyalva ezzel a vérmes és nagyorrú gascognei, Cyrano de Bergerac – róla Rostand írt örök sikerű drámát – teljesítményét.

Persze nem ezért a produkciójáért kapta meg a a legmagasabb francia katonai rangot, a Franciaország marsallja címet.

Miután 1726-ban megkapta a francia állampolgárságot, huszárjai élén részt vett az akkori Franciaország valamennyi háborújában. 1734-re brigadéros, azaz dandártábornok lett, 38-ban már tábori marsall, 43-ban  pedig a francia huszárok főfelügyelője. Hatszor sebesült meg komolyabban a francia színekben megvívott csatákban, XV. Lajos ezért hat falut adományozott neki. De megélte a békés öregkort. Miután eltemette jó barátját, Stanisław Leszczyńskit, a trónfosztott, Franciaországba emigrált lengyel királyt, 89 esztendős korában, a saját birtokán, kastélyában hunyt el, 1778. január 9-én.

Nem csupán az említett katonai egységek őrzik emlékezetét, Takács Tibor Huszárok a hadak útján című, 2009-es regénye is a világhírű huszár nem mindennapi, kalandos életéről szól.

És a Tarbes-ba tévedő magyar kicsit otthon érezheti magát, mikor meghallja, hogy a menetelő katonák pattogós ritmusban éneklik a régi kuruckesergőt:

"Nagy-Bercsényi Miklós
Sírdogál magába
Elfogyott szegénynek
Minden katonája."

Forrás: Wikipédia; Multkor.hu; Rubicon.hu; NOL.hu;
Képek: Bercsényi László Ignác - Nemzeti portrétár (az.: 2883 - részlet)
Francia huszárroham a Friedlandi csatában - Édouard Detaille (New South Wales Art Gallery)