1919-ben, a Budapestet megszálló csapatok között lévő olaszok heteken keresztül kutattak egy fiatalember után. És amikor rábukkantak Kaszala Károlyra, nem fogták el, nem tartoztatták le, hanem az olasz vérmérséklethez illő ujjongással üdvözölték az egykori hős ellenfelet – olvasható a Híres nyitraiak (dr. Faith kiadása, 1939) című könyvben.

De ki is volt ez a huszonöt esztendős fiatalember, akit annyira ünnepeltek az olaszok?

Kaszala Károly 1894. február 20-án született Nyitrán. A világháború kitörésekor, mint annyi társát, őt is behívták a területileg illetékes 14. honvéd gyalogezredhez. Annyiban azonban különbözött a többiektől, hogy alapkiképzése után jelentkezett a Légjárócsapatokhoz (Így hívták Osztrák–Magyar Monarchia légierejét). A pilótatanfolyamot 1914. október 6-án fejezte be, tizedessé léptették elő és az orosz frontra a 14. repülőszázadhoz vezényelték. Itt hamar kitelt a becsülete, parancsnokai nem viselték el rigolyáit, hogy kizárólag fehér nadrágot volt hajlandó hordani, csak alaposan bezárt szobában tudott aludni és egyszerűen nem volt hajlandó felszállni olyan géppel, amelyik nem tetszett neki.

Gyorsan meg is szabadultak tőle, hogy aztán később verhessék a fejüket a falba, hogy kit is szalasztottak el…

A Kolomiján állomásozó 1. repülőszázad parancsnoka, Otto Jindra már eltűrte új beosztottja hóbortjait és nem bánta meg. Kaszala számtalan felderítő, tűzvezető és bombázó bevetést teljesített. Már 1915-ben megkapta az Ezüst Vitézségi Érmet.

Első igazolt légigyőzelmét 1916. december 13-án aratta, amikor kétüléses felderítő gépével Gura Humorului térségében lelőtt egy ismeretlen típusú orosz kétfedelű repülőt. Ezután még több győztes bevetés következett, majd átvezényelték az olasz frontra. Eredetileg a 42. vadászrepülő-századhoz, de Godwin Brumowski - az osztrák-magyar légierő legsikeresebb vadászpilótája, 35 igazolt győzelemmel - aki korábban többször repült már vele, meghívta az általa akkor szervezett Flik 41J-hez. (Jagdflieger-Kompanie 41 – 41. Vadászrepülőszázad).

Kaszala itt szerezte meg 1917. május 20-án egy francia gépföldre kényszerítésével az ászpilótai státuszhoz szükséges ötödik légigyőzelmét. 

1918 áprilisában átminősítették berepülőpilótának a 2. repülő-hadtápparknál, majd május 25-én előléptették tiszthelyettessé.

Aztán véget ért a Nagy háború.

De azok a várva várt békés hétköznapok csak nem akartak eljönni…

„Az őszirózsás forradalom után beválasztották a pilóták bizalmi testületébe, ezért gróf Károlyi Mihály 1919 elején vele küldte el üzenetét és félmillió koronát Lévára, Kövess táborszernagynak. A Tanácsköztársaság hatalomra jutása után is a hadsereg kötelékében maradt, és részt vett a Vörös Hadsereg harcaiban. 1919 nyarán azonban pilótatársaival együtt belépett a Nemzeti Hadseregbe.” (Elsovilaghaboru.net)

„Amikor az antant hatalmak jóváhagyásával a román hadsereg egységei szállták meg Magyarországot és kifosztották az országot, Kaszala Károly a szabadcsapatok tagjai között küzdött. Emlékezetes tette, amikor a Kecskemétre küldött román fegyverszállítmány utolsó vagonjait lekapcsolta, és Lajosmizsénél a szabadcsapatok a román őrséget lefegyverezték.” (Harmashatarhegy.hupont.hu)

1921 nyarának végén ismét a földön harcol, ezúttal az osztrákok ellen:

„1921. augusztus 28-án a történelmi határt több helyen osztrák csendőralakulatok lépték át. Az egységek lőfegyverekkel, géppuskákkal voltak felszerelve. Őket rezesbandás, vörös zászlós fegyveres tömeg követte. Ágfalvánál azonban a Francia-Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor parancsnoksága alatt álló irreguláris erők meglepetésszerű puskatűzzel visszavetették az osztrákokat.” (ifj. Sarkady Sándor: A nyugat-magyarországi felkelés és a soproni népszavazás)

1921 nyarán repülési tilalmat vezettek be. Az azt követő rombolás tönkretette megmaradt repülőgépgyárainkat, reptereinket, repülőgépeinket. Ha nincs repülő, ha nem lehet felszállni, akkor is kell valami. Legyen az a motorkerékpár…

1922. október 8-án egy ezres Indian nyergében indult a Sváb-hegyi autó- és motorversenyen, amelyet gazdája, az európai hírű autóversenyző, az osztrák gróf Alexander Kolowrat-tól kapott kölcsönbe, mivel a sajátját elzálogosította. Ezzel aratta első győzelmét a Sváb-hegyen.

1925 áprilisában az Újpesti fapályás kerékpárstadion 10 ezer méteres versenyét repülőstarttal 5:51,7 másodperc alatt futotta, ami 102,348 km/h pályarekordnak felelt meg.

Az UTE gyors deszkáira 1926. augusztus 29-én tért vissza újra, hogy élete talán legemlékezetesebb győzelmi sorozatát vívja ki. Négy kategóriában győzött – 250-es Méray-JAP, 350-es Harley, szóló 500-as Majláth-Triumph –, és ez utóbbi motorral, de oldalkocsival szerelve is letarolta az újpesti városi bajnokságot.

Aztán újra lehetett repülni…

1927. szeptember 17-én világcsúcsot repült L2-s gépével a kétszáz kilogramm alatti repülőgépek zártkörű versenyében Mátyásföld és Monor között.

„1928-ban repüléstörténelmünk egyik legnagyobb bravúrját hajtotta végre, amikor a kis L2-essel június 14-én 517 kilométeres repülés után Pulában landolt, világcsúcsot repülve a kategóriában. Innen, átrepülve az Adriát, Lorettót érintve, a Róma–Littorói repülőtérre szállt le, ahol többek között a híres olasz repülő, Italo Balbo fogadta. Itt keresztelték az olasz hölgyek Róma névre a kis L2-t. Ezzel a sikerével végleg beírta nevét a magyar repülés halhatatlanjainak aranykönyvébe, és megdicsőülve érkezett haza. A sajtó ünnepelte.” (Elsovilaghaboru.net)

Magyar Sportrepülő Egyesületet 1930-ban hagyta el. Búcsúajándékként – vagy végkielégítésként – egy Kulesz nevű régi gépet kapott, amellyel saját vállalkozásba kezdett. Utasokat szállított, röpcédulákat szórt, világító reklámokat húzott Budapest és a vidéki városok egén. De jött a gazdasági világválság… Magyarországon is éreztette hatását, olykor bizony nehezen ment neki. A harmincas évek elejére már az újságok címlapsáról is lekerült…

1932. szeptember 4-én röpcédulaszórás közben, a Poroszló melletti Kétútköz felett a Kulesz motorja hirtelen leállt. Lendületből még át tudta emelni gépét egy jegenyesoron, de most nem volt szerencséje. A sebességét vesztett gép lezuhant, és szerelőjével, Urbaschek Jánossal együtt szörnyethalt.

Vitéz Boksay Antal így emlékezett rá "A felhők katonái" c. könyvében:

„Kaszala talán a legbátrabb gyors rajtaütő magyar repülő, aki a lovas ősmagyarok módszerével dolgozik gépmadarával a levegőben. Érdeklődésemre elmondta nekem ezt az igen érdekes légi harcmodort, amit tényleg az ősmagyarok módszere után, saját maga eszelt ki. […]

A légi harcban mindig az van fölényben, akinek a gépe magasabban van. Az alacsonyabban levőnek ilyenkor a legtanácsosabb menekülni a helyszínről, ahogy tud, mert a magasabban levő ellenfél könnyűszerrel végezhet vele. Kaszalának egy rendkívül érdekes, úgyszólván egyedülálló módszere volt ebben a veszedelmes helyzetben. Ha légi harcban magasságot veszített, színleg a legnagyobb gyorsasággal menekült el. Az ellenség természetesen ilyenkor a nyomába szegődött – és ez volt a veszte, mert Kaszala menekülés közben fokozatosan felhúzta a magasba gépét, annyira, hogy lassan visszanyerte magasságát, és hirtelen egy rendkívül merész hátraarcot csinált (amit csak ő tudott tökéletesen), és azonnal megnyitotta a gépfegyvertüzet.

A meglepődött ellenfél mire magához tér, már égett is a foszforlövéstől. Kaszala előzőleg a vetítőtükörből figyelte üldözőjének minden mozdulatát, és jól kiszámította a pontlövési irányt. Kilenc légi győzelmének több mint a felét ezzel a tipikus szittyamagyar harcmodorral aratta.”

Sírja a Kerepesi temetőben található. 

Forrás: Burányi Gyula - Ég és föld bajnoka; Wikipédia; Elsovilaghaboru.net; Warthunder.hu.

Kép: Ka­sza­la Ká­roly Albat­ros DI­I­I gé­pé­vel (1917)