1915 szeptemberében a parndorfi 7. repülőpótszázadnál szolgálattételre, pilótatanfolyamra jelentkezett egy alig tizenkilenc éves fiú.  Kiss Józsefnek hívták. Fiatal kora ellenére már tapasztalt katonának számított...

Egyes források szerint nagyapja az aradi vértanú, Kiss Ernő honvéd altábornagy volt. Mások ezzel vitatkoznak, de abban minden forrás megegyezik, hogy 1914-ben önként jelentkezett a frontra, az 1896. január 26-án született, még le sem érettségizett srác.

Azokban a háborús időkben egyáltalán nem volt szokatlan, hogy ilyen korú legények, mentek a frontra, vagy ültek a mindenütt új fegyvernemnek számító légierő gépeinek kormányai mögé.  Kiss József az orosz fronton, a Kárpátokban vívott harcokban megsebesült, felépülése után kapott lehetőséget arra, hogy kipróbálhassa magát, mint harci repülő. És az a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy ő lett a Monarchia legeredményesebb magyar származású vadászpilótája, húsz igazolt légi győzelemmel.

De addig még hosszú út vezetett.

1916. április 8-án kapta meg pilótaigazolványát, a bécsújhelyi pótszázadnál, május elsején léptették elő tizedessé, majd az olasz frontra, a perginei reptéren szolgálatot teljesítő 24. repülőszázadhoz került, itt kapta meg a tábori pilóta jelvényt.

Nem sokat kellett várnia első légi győzelmére. 1916. június 20-án Hansa-Brandenburg C.I. felderítőgépével egymaga álltja útját tíz olasz, Caproni típusú bombavetőnek, melyek a perginei és az Etsch-völgyi repülőtereket készültek megtámadni. A harmincperces csatában gépe hetven találatot kapott, de az egyik Capronit sikerült lelőnie.

És itt álljunk meg egy pillanatra. A Monarchia pilótái kissé „mostohagyerekeknek” számítottak, nem a legkorszerűbb gépeket repülték, hanem, úgymond „megörökölt” harceszközöket. Nem csupán az ellenséges, antant gépekkel szemben voltak hátrányba, de a szövetséges német légierő is sokkal jobb, fejlettebb gépeket használt.

Az égbolt igazi lovagja volt ő, aki teljesen új harcmodort dolgozott ki. Ha tehette, kerülte a felesleges vérontást. Második és harmadik légi győzelmét már az általa kitalált taktikával aratta: az ellenséges gépet maga előtt terelve, a saját vonalai mögé kényszerítette és bírta rá leszállásra. A személyzetük sértetlenül esett hadifogságba.

Asiago környékén 1917. június 10-én lelőtt egy ellenséges Nieuport vadászgépet, majd alig néhány nappal később, Roana térségében egy SAML S.2. felderítőgépet kényszerített a földre. Ez volt az ötödik légi győzelme, ezzel emelkedett a légierő ászainak sorába, a gépére felfesthette saját jelvényét, a nagy K betűt. Július elsején pedig törzsőrmesterré léptették elő. Tiszti kinevezését csak az hátráltatta, hogy nem volt a ranghoz szükséges iskolai végzettsége, bevonulása előtt nem sikerült leérettségiznie.

Száz esztendeje, 1917. október 1-én, hét légi diadallal a háta mögött, helyezték át az 55. vadászszázadhoz. Ezzel régi álma teljesült, végre valódi vadászpilóta lehetett. És rögtön bizonyított is, nem érdemtelenül kapta meg új posztját. November 15. és 18. között, három akcióban, öt újabb légi győzelmet aratott, ezt a teljesítményét arany vitézségi éremmel ismerték el. Mikor november huszonnyolcadikán két újabb győzelmet ért el, a király és a vezérkari főnök személyesen gratulált teljesítményéhez.

Itt Maier Józseffel és Julius Arigivel híres vadászpilóta hármast alkottak. Gyakran repültek együtt kötelékben. Kiss József 1917 novembere és 1918 januárja között összesen tizenkét légi győzelmet aratott, ebből nyolcat Maierrel és Arigivel történő kötelékrepülés során.

De ő sem volt legyőzhetetlen… Különösen nem úgy, hogy a technikát tekintve ellenfeleinek állt a zászló, szinte valamennyien jobb gépet repültek, mint ő.

1918. január 27-én egyedül indult a perginei légtérbe behatoló magányos olasz gép üldözésére. Alig eredt a nyomába, mikor három újabb ellenséges gép került elő. Kénytelenségből vállalta a harcot, de a kritikus pillanatokban géppuskája elakadt. Ez a meghibásodás gyakorta fordult elő azokban az időkben a vadászgépeken. A szorult helyzetből menekülni próbált, de nem úszta meg sebesülés nélkül, haslövést kapott. Végül egy hegyi szurdokba alábukva rázta le ellenfeleit és csak nagy nehézségek árán sikerült visszavergődnie támaszpontjára, ahol a leszállása után eszméletlen állapotban emelték ki gépéből.

Megműtötték, belei egy részét el kellett távolítani. De a levegő lovagja alig négy hónap múlva már újra repült. Sajnos nem sokáig.

1918. május 24-én alulmaradt a kanadai Gerald Birkssel vívott hosszas légi csatában. Több kapott találat után Kiss Phönix D.IIa repülőgépél egy hegyoldalnak csapódott és életét vesztette.

A vágyva vágyott tiszti rangot csak halála előtt négy nappal kapta meg, IV. Károly akkor írta alá tartalékos tisztté való kinevezését. Ez volt az egyetlen eset a császári légierőben, mikor egy tiszthelyettes hadnaggyá léphetett elő.

1918. május 27-én temették a perginei katonai temetőben. A szertartás kezdete előtt több ellenséges gép jelent meg a temető felett, de bombázás helyett csak egy csomagot dobtak le. A csomag egy koszorú volt, szalagjain olasz, angol és francia nyelvű felirattal:

„Utolsó üdvözletünk a bátor ellenfélnek".

Barátja, Vadász Ernő így emlékezett meg róla a Belgrádi Hírek című újság 1918. május 30-ai számában:

„Ő volt a magyar Richthofen, s ha hasonló viszonyok és körülmények között repült volna, mint Richthofen, talán még annál is nagyobb lett volna. A magyar aviatika legnagyszerűbb hőse kétségtelenül ő volt. A repülés történetében külön fejezetet fognak nyitni számára, melynek aranylapján dicsőségesen fog ragyogni a bátor hős egyszerű neve: Kiss József.”

Forrás: Wikipédia; Honvedelem.hu; Czirók Zoltán - Egy elfeledett legenda nyomában Kiss József repülő pályafutása az 1. világháborúban
Kép: Kiss József egy Albatros D.III típusú repülőgépben (Wikipédia)